Vaporastu - 2. részlet

Az alsóváros éjszakánként a leghangosabb. Ekkor az ivók megtelnek emberekkel, akik egy hosszú nap után csak egy kis kikapcsolódásra vágynak. Na meg egy kis italra ami elfeledteti velük a nyomorúságos életüket ami annyiból áll, hogy gyárba be, majd a gyárból ki. Ha nem lennének kocsmák az emberek itt hamar beleőrülnének a munkába és vagy fellógatnák magukat otthon, vagy puszta jókedvből gyújtogatnák fel a házakat. Szerencsére nem szokott ilyesmi történni, hisz az alkohol és a kocsmai társaság elfeledteti a gyári munkással minden nyűgét és baját. Joe ivója is ilyen hely. Egy szépnek egyáltalán nem nevezhető hely. A patkányok úgy járkálnak az emberek között mintha fajtársaik lennének és ha nem akarja valaki, hogy a patkány beleigyon az italába, jobb ha egy jól irányzott mozdulattal jól leüti az asztalról. Ha elég erősen ütjük akkor talán aznap este nem fog visszatérni és inkább kipiheni a fáradalmakat a vackában, de biztosak lehetünk benne, hogy másnap újra látjuk a kis dögöt. A kocsma egész szépen meg van telve, nem is csoda hisz hétvége van. A szerencséseknek ma nem kell dolgozniuk, és kapva az alkalmon itt költik el azt a kis pénzt amit megkerestek. Hangos a hely, mindenki beszél és ordítozik a másikkal, közben whiskeys poharak koccannak egymásnak vagy sörös korsók csapódnak nagyot a rozoga asztalokon. Joe, mint mindig, most is a pult mögött tevékenykedik. Italokat tölt ki és poharakat mos el, majd törli őket egy szakadt ronggyal. Épp egy korsót törölget mikor egy neki ismeretlen hang szólítja meg a pult felől. Hátrafordul és egy fickó ül a pultnál. Fején nagy kalap, rajta egy hosszú fekete szövetkabát, alatta mellkasa előtt egy vastag öv fut át, amin egy kovás pisztoly lóg. Legalábbis úgy néz ki. Feltételezhető, hogy nem az aminek látszik, hisz az ilyesfajta pisztolyokat már régóta nem használja senki. Túlságosan pontatlanok távolra és egyszerre csak egyet tud lőni. A revolverek sokkal biztosabb lőfegyverek és általában azt szokták használni mindenfele.
-Mit adhatok? -Szólítja meg az ismeretlen kalapos egyént a csapos.
-Egy whiskey lesz, jég nélkül. -válaszol a másik miközben felemeli fejét, hogy Joe-ra nézzen. Ekkor az arca is láthatóvá válik, eddig a kalap eltakarta. Hosszúkás és csontos arc, borostás és sebhelyes. A legjobb leírása egy "mindennapos" gonosztevőnek. Joe jól megnézi magának az ismeretlen arcot, majd lenyúl a pult alá és kirak egy nagyjából tiszta üvegpoharat, majd megtölti whiskeyvel. Jeget nem rak bele, hisz nem úgy kérte, meg amúgy sincs jege amit belerakhatna. A borostás alak nagyot kortyol az italba, a fele el is tűnik. Kissé körbejáratja a whiskeyt a pohárban majd a maradékot is lehúzza. Az arcán egy kis fintor se ül ki, márpedig az itteni whiskey nem olyan jó, hogy bárki is így igya. Sőt kifejezetten rossz az itteni whiskey, de úgy tűnik a fickónak ízlik.
-Még egyet. -szólal meg az ismeretlen kis idő elteltével. Joe odafordul és tölt még egy adagot a pohárba.
-Mondja uram, maga honnan jött? Tudja az összes vendégemet ismerem, de magát még egyszer sem láttam.
-Baj, hogy itt akarok inni? -válaszol a fickó szárazan.
-Dehogy baj! Sőt, örülök neki, hogy eggyel több vendégem van, csak nagyon érdekelne ki maga. Tudja, jobb szeretem ismerni kik isznak nálam. Ez amolyan kíváncsiság a részemről.
-A nevem Sakál, és nem vagyok helyi. Csak átutazóban vagyok, a felsővárosba tartok.
-A felsővárosba? Mit akar a magafajta ott ahol a csak kőgazdagok élnek? Csak nem kirabolni valakit? Mert ott mindenki legalább két testőrrel járkál az utcán is.
-Nem rabolni megyek oda, viszont a dolgom a felsővárosban csak rám tartozik.
-Hát jó.-von vállat Joe, majd folytatja a poharak törlését. Sakál be is dobja a whiskeyét, majd kirak a pultra egy marék aprópénzt és szó nélkül távozik a kocsmából. A kocsmáros széttolja a pénzérméket és miután belenyugodott, hogy a fickó elég pénzt hagyott itt két whiskeyért, máris elrakja a bevételt és egy patkányt félrerúgva elindul, hogy összeszedjen pár üres poharat az asztalokról.

Kívül az utcán egy lámpa alatt áll meg Sakál. A zsebébe nyúl és egy vékonyabb szivart kap elő amire rá is gyújt. Nagyokat szippant és szürke füstfelhőket pöfékel ki. Újra a zsebe mélyére nyúl és egy összehajtott papírt vesz elő. Széthajtja, és nézegeti a rajta lévő rajzot. Egy gúla alakú tárgyat ábrázol, rajta furcsa rúnákkal. Végigsimítja kesztyűs kezével a papírt.
-Hamarosan az enyém leszel, és szépen meggazdagszom belőled kicsikém.
Egy elégedett mosoly ül ki Sakál arcára, majd gondosan újra összehajtja a papírt és zsebre vágja. Szív egy nagyot szivarjába és elindul a sötét utcákon.