Vaporastu - 1. részlet

Vaporastu alsóvárosa ad helyet azoknak a személyeknek akik a városi ranglétra alján helyezkednek el. Itt élnek a gyárak munkásai, a koldusok, az árvák, a tolvajok, csalók, rablók, alvilági alakok. Sajnálatos módon ez a hely ilyen. Sötét és koszos, romos. Az alsóváros házaival nem törődik a városi felügyelet. Hagyják, hogy összeomoljanak és az enyészeté legyenek. Ha meg ráomlik pár ott alvó emberre, az nekik csak jó, annyival kevesebb szegény van a városban. Ha meg gyári munkás volt? Egyáltalán nem baj, hiszen a várólisták a gyáraknál elég nagyok ahhoz, hogy rögtön felvegyenek egy másik embert a posztra és folytatódjon a munka úgy, mintha nem is történt volna az ég világon semmi. Nos, ilyen város ez. A felsőváros arisztokratái legalább annyira alávalóak mint az alsóváros kocsmájában whiskeyző félszemű alak, aki abból él, hogy szerencsétlen embereket ránt be a sötét sikátorba és vágja el torkukat és veszi el az összes rajtuk lévő értékes tárgyakat. Beleértve a ruhákat is. Persze nem csak a szélsőségeké ez a város. A közváros (ahogy a nevéből értetődik, az alsó- és felsőváros között helyezkedik el) egy egészen jól szocializálódott városrész. Talán azért mert ide érkeznek azok, akik új élet után néznek és a városban akarják ezt az új és csodálatos életet elkezdeni. Léghajók érkeznek és indulnak tovább, rajtuk utasokkal. Helyiek és most érkezők. Az egyik ilyen hajó korlátján hajol épp ki Chester. Próbál minél jobban kinyújtózni, hogy láthassa Vaporastu hatalmas városának képét, ahogy kirajzolódik a horizonton. Szinte már teljes testtel kilóg a korláton túlra, mikor egy erős kéz visszahúzza a fedélzetre. Chester nagyot koppan a fapadlón. A léghajó kapitány áll előtte. Szakállas és vaskos alak. Kék hosszú kabátot visel, mellén kitűzővel, hóna alatt a kapitányi sapka, szájában a pipája füstölög.
-Óvatosan azzal a nagy nézelődéssel uram! Ha átfordul a korláton senki nem fog lemenni, hogy összekaparja a ripityára tört testét. Legfeljebb a keselyűk. Azt meg gondolom maga se akarja. -Nyújtja a kezét a padlón ülő fiatal férfinak, hogy bele kapaszkodjon a kapitány karjába, és azáltal felhúzza álló helyzetbe. Chester a válla felett letekint a mélybe és kissé megborzong ahogy elképzeli, hogy lezuhan és egy sziklán landolva szörnyethal. 
-Nem, azt én sem szeretném. Csak tudja izgatott vagyok, hogy már láthatáron van a város.
-Rendben, rendben mit bánom én, csak ne zuhanjon ki a hajóból és akkor minden rendben. Annyi embert kell a városba vinnem amennyivel indultam. -Szól a kapitány, majd sarkon fordul és magára hagyja a fiatal férfit. Chester újra a korláthoz lép majd könyökein támaszkodva nézi ahogy a nap vörösen süllyed az égen, hogy átadja a helyet az estének.