Vaporastu - 3. részlet

Chester a kabinjában ébredt. A ruhája rajta. Furcsállja is a dolgot hiszen nem szokott ingbe és mellényben lefeküdni aludni. Hirtelen nem is tudja, hogy hol is van. Kimaradt neki az a rész amikor visszasétál a kabinjába és lefekszik aludni az ágyba. Ez nem is történt meg, az egyik matróz látta meg, hogy a léghajó korlátjára hajtott fejjel alszik a fiatal férfi. Mielőtt tényleg beteljesülne a kapitány jövendölése arról, hogy kizuhan és a madarak takarítják el a sziklákról, karjába kapta a könnyű, de magas testet és bevitte az alvórészlegbe. Akár egy szalmazsákot, úgy dobta le az ágyra, majd otthagyta. Chester pedig ebből semmit se vett észre. Túlságosan is jó alvó. Az ágy szélén ülve dörzsölgeti a szemeit. Feltápászkodik és a szűk kabinban lévő tükörhöz lép. Hullámos vöröses-barna haja tincsei, furcsa csápokként meredeznek minden irányba. Kezével bele dúr, gyakorlott mozdulatokkal egyengeti el rakoncátlan haját és pár pillanat alatt úgy néz ki, mint ahogy ő jónak látja. A tükör alatt egy kis asztalon mosakodóvíz járkál a táljában. Folyamatos himbálózása van a léghajónak, hasonlóképp mint a rendes hajónak ami a vízen közlekedik. De ha az ember már két napja utazik egy ilyenen, már észre se veszi a jármű mozgását. Kezeit belemeríti a vízbe és arcába fröcsköli. A víz friss, vagy ha nem is az akkor annak tűnik. Még egy álmos pillantást vet a tükörbe miután arcáról letörölte a vizet, majd elhúzza a kabinja ajtaját és kilép a hálórészleg apró folyosójára. Innen nyílnak az olyan kabinok mint amelyben Chester is aludt. Úgy dönt kimegy a fedélzetre és megnézi, hogy milyen közel járhatnak a városhoz. A nap már felkelt és úgy látszik már elég szép utat megtett az égen. Reggel tíz óra körül járhat. A napfény nem vártan csapja meg Chester szemét, ahogy kilép a halvány lámpafényes folyosóból. Kezével próbál árnyékot vetni, hogy lásson is valamit, majd mikor már megszokta a fényt előrébb lépdel, hogy újra kilessen a hajó korlátján. Ahogy odaér és kinyújtja felsős testét, rögtön vissza is kell húznia, mert egy torony mellett haladnak el. Igaz a torony nem találta volna el, hiszen bőven volt még hely a léghajó mellett, de Chester reflex szerűen húzódott vissza a biztonságot nyújtó korlát mögé. A vékony torony felé néz ami már mögöttük van, és egy egyenruhás embert lát ott, aki a torony oldalából kilógó apró erkély féleségen áll és integet neki. Vagy magának a hajónak. Kezében hosszú, magánál az embernél is hosszabb puska van, távcsővel. Chester félénken visszaint a torony "őrének" majd menetirányba fordítja tekintetét. Ekkor álla úgy esik le mint egy üllő, amit ledobtak a hatodikról. Vaporastu városa magasodik előtte, testközelből. Magas toronyházak között mennek el, befelé, a város szívébe. A fiatal férfi tátott szájjal bámulja a város nyüzsgő életét. Különböző repülő járművek repkednek szép rendezett sorban, és függő utakon autó mobilok gurulnak. Hajójuk egyre beljebb halad a városban és már olyan helyen járnak, ahol az ember meg se tudná mondani, hogy alattuk is van egy városrész. Itt már rendes utak és járdák vannak, akár egy rendes város, csak magasabb épületekkel. Végül kikötnek. Egy kiálló panel részen állnak meg, ahol több léghajó is horgonyoz. A kapitány megszólaltat egy kis harangot, hogy jelezze, megérkeztek.
-Kiszállás! Megérkeztünk! Kiszállás! -kiabálja, miközben a legénység azon ügyködik, hogy a hajó véletlenül se mozduljon tovább egy kósza szél miatt. Vastag kötelekkel kötik a platform kiálló részeire. Chester már szállna le, mikor észbe kap. A táskáját bent hagyta a kabinjában. Gyorsan vált irányt és fut a kabinok felé, hogy időben megszerezze a dolgait. Igaz, feleslegesen rohan, hiszen a többi utas még a fedélzeten sincs. Ahogy Chester kinyitja az alvórészleghez vezető ajtót, akadályba ütközik. Egy halk sikolyt is hall de a lendülettől ő már a padlón ül. Pont úgy mint akivel összeütközött az ajtóban. Egy fiatal lány, aki szintúgy a földre esett a karambol után. Ahogy Chester felfogja, hogy mi történt, gyorsan, úriember módjára felpattan és felsegíti a lányt. Nagyjából egy idősek lehetnek, talán a fiatal hölgy is most végezte el a alap iskolát és most ő is a városba jött, hogy munkát és új életet keressen.
-Jajj, elnézést kérek, bocsásson meg. Nem vettem észre, hogy kegyed is az ajtón akar áthaladni. -próbál magyarázkodni Chester miközben a lányt segíti fel álló helyzetbe.
-Köszönöm. Semmi baj, előfordul az ilyesmi. -Mondja a fiatal hölgy, miközben elrendezi a ruháját. Még mondana valamit, de a fiatal férfi el is tűnt mellőle. A lány meglepődve néz körbe, hogy hova is lett a másik, de akkora már vissza is ér Chester, immáron a táskájával a kezében.
-Még egyszer bocsásson meg nekem, hogy felborítottam. Ugye nem sérült meg?
-Ugyan! Estem én már el sokkal jobban is. Kutya bajom.- Mosolyog a lány, miközben végigméri Chestert. -Mellesleg a nevem Emily.- Nyújtja oda kezét az ideges fiúnak. Chester megszeppenve néz a felé nyújtott kézre, majd hirtelen észbe kap és viszonozza a bemutatkozást.
-Chester, a nevem Chester, örülök a találkozásnak kisasszony!
-Nyugodtan tegeződjünk, és szintúgy örülök. Mond csak, te is most végeztél az iskolával?
-Igen.
-És most, itt a városban mi járatban vagy? Munkát keresel vagy egyetemre akarsz tovább menni?
-Hát, fogal..-válaszolna a fiú, mikor odatoppan hozzájuk a kapitány.
-Kérem szálljanak le, megérkeztünk és nemsokára indulnánk tovább. Maguknak meg nem szól tovább a jegyük ha jól tudom. -néz a duóra a kapitány hunyorogva.
-Rendben máris indulunk. -szólal meg Emily és megkerülve a kapitányt elindul, hogy leszálljon a léghajóról. Rögtön mögötte, Chester aki ugyan úgy tesz mint a lány.
-Nos, Chester örültem a találkozásnak. Remélem még összefutunk valahol nekem most mennem kell. -Emily egy közelben parkoló autóhoz sétál és a hátsó ajtót kinyitva beszáll a járműbe ami szinte rögtön elindul. A fiú csak néz utána, majd a mellénye belső zsebébe nyúl és egy térképet vesz elő. Széthajtja majd szemeivel keresgélni kezd.
-Áhh! -bök rá egy piros körre a térképen. -Itt lakik Jinny néni, nincs is olyan messze. -felnéz a térkép mögül, majd elindul az egyik irányba, ami a véleménye szerint arra visz amerre ő akar eljutni.